A vérvétel az egyik legegyszerűbb, mégis legbeszédesebb diagnosztikai módszer. Sokszor már a panaszok megjelenése előtt is jelezheti, ha valami nincs rendben a szervezetünkben. Ebben a cikkben öt gyakori laborértékelési eltérést veszünk számba: MCV, CRP, LDH, TSH és a fehérvérsejtszám változásait.
Az MCV (Mean Corpuscular Volume) azt mutatja meg, hogy átlagosan mekkora térfogatúak a vörösvértestjeink. Ez az érték segít eldönteni, milyen típusú vérszegénységről lehet szó.
Az MCV önmagában nem diagnózis, de irányt mutat a további kivizsgáláshoz.
A C-reaktív fehérje (CRP) egy olyan anyag, amit a máj termel akut gyulladásos állapotokban. Értéke gyorsan nő például fertőzések vagy szövetkárosodás (pl. trauma, műtét) esetén. Krónikus gyulladásban az értéke általában csak kis mértékben emelkedik, és nem minden esetben tükrözi a gyulladás tényleges súlyosságát.
A CRP-t gyakran használják a gyulladásos aktivitás nyomon követésére krónikus betegségek (pl. reumatoid artritisz, IBD) esetén.
Az LDH (laktát-dehidrogenáz) egy enzim, amely szinte minden sejtünkben megtalálható, és a sejtek anyagcseréjében vesz részt. Ha a sejtek károsodnak vagy elpusztulnak, az LDH a vérbe kerül, így értéke megnő.
Fontos, hogy az LDH emelkedés nem specifikus: csak azt jelzi, hogy valahol a szervezetben szövetkárosodás zajlik. Más vizsgálatokkal együtt értelmezhető.
A TSH (Thyroid Stimulating Hormone) serkenti a pajzsmirigyet a hormontermelésre, különösen a T3 és T4 hormonok előállítására. A vérben található szintje segít eldönteni, hogy a pajzsmirigy működése megfelelő-e.
A TSH értelmezése mindig a szabad T3 és T4 hormonok szintjével együtt történik. A krónikus fáradtság, hízás vagy idegesség hátterében állhat például pajzsmirigyprobléma is, ugyanakkor ezek a tünetek sokféle más állapot jelei is lehetnek, ezért mindig komplex kivizsgálás szükséges.
A fehérvérsejtek (WBC) a szervezet védekező sejtjei, amelyek a fertőzések, gyulladások, autoimmun folyamatok és daganatos betegségek során is változhatnak.
A WBC különböző típusainak (neutrofil, limfocita stb.) aránya további információkat adhat a kiváltó okról.
A laborleletek értelmezése összetett feladat, és mindig az adott klinikai kép, panaszok és egyéb vizsgálatok függvényében történik.
Ha kérdése merül fel a saját laborvizsgálatainak eredményeit illetően, mindig érdemes szakorvosi konzultációt is igénybe venni.
Feketéné Radó Barbara
dietetikus, egészségügyi tanár MSc
Hivatkozásjegyzék
