A cukorbetegség gyógyszeres kezelése
Inzulinok és orális antidiabetikumok A cukorbetegség kezelésére különböző gyógyszerek állnak rendelkezésre. A gyógyszerek lehetnek szájon át (orálisan), valamint injekció formájában alkalmazandók.
Az inzulin injekció mindkét típusú cukorbetegség kezelésében szerepet játszik. Az injektált inzulin a szervezet inzulinjának helyettesítőjeként vagy kiegészítőjeként működhet.
Az 1-es típusú cukorbetegségben szenvedők nem tudnak inzulint termelni, ezért a vércukorszintjük szabályozásához az inzulint kívülről kell beadniuk.
2-es típusú cukorbeteg egyén gyakran a megfelelő életmódváltással vagy életmódváltással és antidiabetikum kezeléssel szabályozhatja vércukorszintjét. Azonban, ha ezek a kezelések nem segítenek a glükózszint szabályozásában, a betegségben szenvedőknek inzulinra is szükségük lehet a megfelelő vércukorszint eléréséhez.
Az inzulinokat hatás kezdet és hatástartam alapján szokták csoportosítani.
Ultragyors hatású inzulin (analóg): a hatáskezdet 5-10 perc, így beadás után étkezhet az egyén. 1 étkezést fed le (hatáscsúcsa kb. 1 óra, hatástartama kb. 2-2 és fél óra), így előnye, hogy egy szúráskor elegendő egyszer étkezni (nem szükséges tízórai vagy uzsonna). Ellenben ha többször szeretnénk étkezni, többször kell szúrni. Pl. háromszori étkezés esetében 3x szükséges szúrni.
Gyors hatású inzulin (humán): a hatáskezdet 30 perc, a hatástartam 6-8 óra, így 2x-i étkezést fed le, mely egy fő étkezésből és egy kisétkezésből kell álljon, annak érdekében, hogy az egyénnél ne jelentkezzen hipoglikémia. Így háromszori szúrás 6x-i étkezést von maga után.
Közepes hatású inzulin (humán): hatáskezdet kb 2-3 óra, hatástartam kb 16-18 óra. Leginkább gyors hatású inzulinnal kombinálják vagy a gyógyszeres kezelés kiegészítésére alkalmazzák 2-es típusú cukorbetegségeben.
Hosszú hatású vagy bázis inzulinok (analóg): Hatástartam akár 24 óra. Gyors vagy ultragyors inzulin mellett napi 1x kell alkalmazni az egyenletes inzulinhatás biztosításáért. Ritkábban okoznak hipoglikémiát, mint a közepes hatású NPH inzulinok.
Az inzulin beadását diabetológusa vagy diabetológiai szakápoló tanítja meg a betegeknek. Manapság pen-nel történik a beadás, mely nem okoz fájdalmat, egyszerű, a tűtől viszolygók is könnyebben használják. Az inzulint a bőr alá szükséges bejuttatni az alábbi testtájak valamelyikén, mint: has, comb, felkar, tompor. Fontos, hogy ne ugyanazon a ponton szúrjon mindig, mivel a beadás helyén keményedés jöhet létre, mely gátolhatja a felszívódást.
Az étrend és a testmozgás egyes esetekben elegendő lehet a 2-es típusú cukorbetegség kezeléséhez. Ha az életmód megváltoztatása nem elég a vércukorszint csökkentéséhez, gyógyszeres kezelés válik szükségessé.
Biguanidok (metformin): az elsőként választandó készítmény. Csökkenti a máj glükózkibocsátását, növelik az inzulinérzékenységet. Csökkenti az étvágyat, elősegítheti a súlyvesztést.
Alfa glökozidáz gátló (acarbose): lassítja a szervezetben a cukrok és a keményítőtartalmú ételek lebontását, ezáltal az étkezés utáni vércukorszint emelkedést mérséklik. Ellenjavallt fekély, felszívódási vagy emésztési zavar esetén.
Szulfanilureák (gliclazid, glipizid, glibenclamid): az étkezésre bekövetkező, ill. a bázisinzulin termelődését fokozzák. Hipoglikémiát, súlygyarapodást okozhatnak.
DPP-4 gátlók (linagliptin, sitagliptin): fokozzák az inzulin felszabadulását, és meghosszabbítják annak hatástartamát anélkül, hogy hipoglikémiát vagy súlygyarapodást okoznának.
Incretin mimetikumok (exenatide): a DPP-4 gátlókhoz hasonló hatásuk van viszont más mechanizmuson fejtik ki azt. Vizsgálatok szerint jó hatással vannak az inzulintermelő béta sejtekre.
Tiazolidindionok (rosiglitazon, pioglitazon): fokozza a zsír- és az izomszövet glükózfelvételét, és csökkenti a máj glükózleadását. Kontraindikált súlyos vesekárosodás, májkárosodás, vagy szívelégtelenség fennállása esetén.
Glükagonszerű peptidek (GLP-1 receptor agonisták): lassítják az emésztést, így mérsékli a vér glükózszintjét.
Meglitinidek (nateglinide, repaglinide): serkenti az inzulin elválasztást. A hatáskezdet gyors, a hatástartam rövid, így a hipoglikémia kockázata alacsonyabb, mint szulfanilurea kezelés esetén.
SGLT2 gátlók (canagliflozin): csökkenti a glükóz visszaszívódását, így a cukor egy része a vizeletbe ürül.
Ezen gyógyszerek mindegyike okozhat mellékhatásokat, valamint időbe telhet a cukorbetegség kezelésére szolgáló legjobb gyógyszer vagy kombináció megtalálása. Az, hogy diabetológusa melyik kezelési módot választja, függ az érintett személy tápláltsági szintjétől, az életkorától, a betegség megjelenése óta eltelt időtől, a beteg kooperációjától.
Feketéné Radó Barbara
dietetikus, egészségügyi tanár MSc
Hivatkozásjegyzék:
Thevis M, Thomas A, Schänzer W. Insulin. Handb Exp Pharmacol. 2010;(195):209-26. doi: 10.1007/978-3-540-79088-4_10.Mathieu C, Gillard P, Benhalima K. Insulin analogues in type 1 diabetes mellitus: getting better all the time. Nat Rev Endocrinol. 2017 Jul;13(7):385-399. doi: 10.1038/nrendo.2017.39.Sharma AK, Taneja G, Kumar A, Sahu M, Sharma G, Kumar A, Sardana S, Deep A. Insulin analogs: Glimpse on contemporary facts and future prospective. Life Sci. 2019 Feb 15;219:90-99. doi: 10.1016/j.lfs.2019.01.011. Epub 2019 Jan 10.Didangelos T, et al. (2011). Insulin pump therapy in adults. doi: 10.1016/S0168-8227(11)70025-0Kreutzkamp B. Medikamentöse Behandlung des Diabetes mellitus Typ 2 [Drug treatment of diabetes mellitus type 2]. Med Monatsschr Pharm. 2016 Feb;39(2):58-62. German.Meier JJ. Therapie des Typ-2-Diabetes [Treatment of type 2 diabetes]. Internist (Berl). 2016 Feb;57(2):153-65. German. doi: 10.1007/s00108-015-0002-x.
